kreatív in blue, teal, and sand

Szerző: Kollár Dániel

Vajon lehetetlen összegyeztetni a szubjektív kreatívipari erőt és a jéghideg közbeszerzési objektivitást?


Amennyiben arra vállalkozunk, hogy a kommunikáció iparnak és a kreatív szónak a házasságát bemutassuk, hamar egészen különös sztori kezd el kirajzolódni. Utóbbi esetében alapvetően egy mezei tulajdonságról beszélünk, amiből egy pozitív emberi jegy vált. Kreatívan megoldani egy kihívást általában jó dolog, a kihívások megoldói is örülnek, ha rendre megkapják ezt a jelzőt magukra. Olyannyira pluszos önmagában, hogy még mínusz egyszerest se kapott sok társával ellentétben. Korrekt és inkorrekt emberek vannak, ahogy tipikus és atipikus helyzetek, valamint normális és abnormális viszonyok is. Ha valaki nem kreatív, azt inkreatív helyett leginkább rémunalmasnak hívjuk. 

Meg is lehetett volna tartani a maga lebegő rózsaszínjében, csakhogy aztán megérkezett a reklámszakma, hogy a saját keretein belül kisajátítsa. Ami igazán ironikussá teszi ezt a térhódítását az az, hogy valamiért elkezdte minden házon belüli workflow pontra ráhúzni; körülbelül úgy mint a Donnie Brasco című ikonikus Johnny Depp filmben a “forget about it”-et, amit kontextusfüggően mindenre, de tényleg mindenre ráhúztak a filmbéli alvilági arcok.

A reklámok maguk? Azok a kreatívok. Kampány anyagok amiket le kell gyártani és adni ahhoz, hogy különböző platformokon és formátumokban menjenek a reklámok? Azok is kreatívok. Azok az ügynökségi szakemberek, akik nem az ügyfélkapcsolaton dolgozik? Legyenek azok is kreatívok, végtére az ügyfél maga is erős kreatívokat akar látni, amit kik termelhetnének ki alapból, ha nem a kreatívok.

Ez az egész erős kreatív hajhászat addig a pontig rendben is van, amíg a szakmai szkanderezések versenypiaci háttérből jönnek. Ott, ahol a kiemelkedés természetszerűleg azt jelenti, hogy egy márkának le kell győzni másokat, el kell adnia több régi terméket, be kell vezetnie újakat, vagy épp saját magát, a nap végén pedig ezeknek az akciósorozatoknak megjelennek különféle üzleti eredményei. Az aktivitások hátterét a for profit tevékenység maga adja, akkor van pénz kampányokra ha üzletileg már jól mennek, vagy egy finanszírozó szerint nemsokára jól fognak menni a dolgok.  Aztán ha mégse mennek jól, akkor következőre megtizedelik a reklámbüdzsét.

A közpénzes kommunikáció – beszéljünk akár uniós, akár költségvetési forrásból érkezőről – viszont szintén természetszerűleg nem akar senkit megverni. Tájékoztatni akar jól kitalált anyagokkal és felületeken, meghatározott formában bevonni érdekgazdákat, mindez pedig a nap végén nem üzleti, hanem társadalmi eredményeket ér el a maga területén. Nem hallani olyan sztorikat a szakmában, hogy egy napelem beruházás publicitási kampányát azért csinálták volna a felek, mert le akarják nullázni egy egészségügyi beruházás nyilvánosság biztosítását párhuzamosan. Furcsa is volna. Finanszírozási szempontból pedig lényegi elem, hogy nem piaci fogyasztások, hanem áttételesen adófizetői befizetéseken keresztül keletkeznek a keretösszegek. Ezáltal az a morális alap nincsen meg, hogy a projektgazda szubjektív elbírálásokat hozzon.

A tendereztetési folyamatokban rigorózusan kerülni kell a szubjektivitást, amit kommunikáció ipari logikával sokkal könnyebb mondani mint megtenni. Szakmai pályám során kerültem olyan helyzetbe, hogy az ügyfél egy, a szemszögéből nézve komplex és jól kitalált több éves kampányt írt ki. Volt vagy egy tucat cég, ami elindult az eljárás három részén összesen. Második körben olyan szakmai anyagot kellett lerakni, amit egy, az ügyfélnél lévő belső kommunikációs csapat értékelt előre megadott pontszám rendszer szerint, az árajánlat kedvezősége mellett komoly súlyszámot adva ezeknek az eredményeknek is.

Igen ám, de hiába minden tényleges komplexitás és méltányos, átlátható piaci logika egy közpénzes kommunikációs projekt közbeszerzési eljárásában amit a tenderanyagban be is mutattak becsülettel. A nap végén sehogy sem lehet kikerülni azt, hogy szubjektívan értékel. Ha valaki az ügyfél oldalán azt fogja mondani egy kreatívra, hogy ötből két pontos, a másikra pedig négyet ad mert az “alaposabb”, “átgondoltabb”, “inkább on-brand”. az bizony szubjektivitás, akkor is ha a felhívásban másfél sort írt a pontozási rendszeréről, vagy egy kétoldalas mátrixot vezetett le hozzá.  

Az ehhez hasonló szubjektív tenderek alapvetően ki tudnak menni, még az is benne van a pakliban, hogy érvényesek lesznek. Viszont a kiíró az eljárás végén, az összegzés utáni megtámadási időszakban rendkívül kitetté válik az indulóknak. És ha azok vannak egy tucatnyian, ott kódolt, hogy a tizenegy vesztesből lesz egy akinek a pénzügyi ajánlata objektíven jó volt és emiatt komolyan rááll arra, hogy kizárassa a nyertest, kihozassa magát győztesnek vagy ha az nem megy, akkor érvénytelenítse a teljes tendert. Ezesetben lemegy egy pár körös pingpong, melyben a kiíró védi az álláspontját, miszerint mindenki előtt ismertek voltak a játékszabályok, az elszánt cég tőle függetlenül végül már a Közbeszerzési Döntőbizottság elé viszi az ügyet, bízva a saját igazában tudván, hogy közbeszerzési szempontból neki van igaza. A KDB pedig rendesen átvizsgálja az ügyet és könnyen kifuthat oda a döntése, hogy valóban érvénytelen tendert hoz ki, több hónapnyi füstté vált munkával ajánlatkérői és ajánlattevői oldalon egyaránt. Legrosszabb forgatókönyvként pedig forrásvesztés is felmerülhet az ügyfél oldalán, elsodorja az élet az allokált pénzt is. Vagy láttam olyat is, hogy végül tető alá hozták az adott projektet csak sokkal kevesebb időből, pénzzel és egy ügyfél és vállalkozó által is felvállaltan fapados, kipipálandó minőségben. Kinek jó az ilyen?!

Mindettől függetlenül a magas szakmaiság biztosítása méltányos ajánlatkérői igény természetesen, és sem az indulók nagy többsége, sem a külvilág jelentős része nem úgy gondolkozik egy ilyen projektről, hogy jó lesz az államnak meg az uniónak a leggyatrább munka, lényeg hogy legyen a legolcsóbb. A szakmaiságot lehet olyan objektív módokon is magasan tartani, mint az alkalmassági és értékelési szempontok minőségbeli és mennyiségbeli felvitele, a projektciklus valódi terhelésének felvázolása és bemutatása, Műszaki Leírások technikai specifikációinak minél részletesebb leírása, vagy a kívánalmaknak megfelelő extra szakemberek jutalmazása. Igaz, ha ezekből mindnek nekilát az ajánlatkérő, mi több újabb és újabb ötletei jönnek arra hogyan feszesítsen, könnyű átesni a ló túloldalára és szakmailag vitatható és versenyszűkítő tendert kiírni, ami meg más miatt lesz problémás és megtámadható; de ez már egy következő szakmai cikk témája lesz.

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *